Vietnámban 1945-ben kikiáltották a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot. Ho Shi-minh vezetésével kommunista kormány alakult. Franciaország azonban egy évvel később háborút kezdett, hogy visszaszerezze a terület feletti uralmát. A háború sikertelen volt, és a béketárgyalásokon kettéosztották Vietnámot: északon kommunista délen tőkés rendszer alakult ki. Később polgárháború kezdődött, melybe a déli rendszer védelmében beleavatkozott az Egyesült Államok is, s a hatvanas évek közepén így Észak-Vietnamra is kiterjedt a háború.

Mivel a háború nem mindig úgy alakult, ahogy azt az amerikaiak szerették volna, és egyre több amerikai fiatal katona halt meg „a hazáért” a közvélemény szemében megrendült az USA korlátlan hatalmában való hit, és egyre inkább értelmetlennek és hamisnak látták a háborút egy távoli országban. Johnson elnök a vietnámi háború miatt, az őt követő Nixon pedig a Watergate-botrány kapcsán vált népszerűtlenné főleg a fiatal, önmagát kereső és a hazugságra. álszentségre nagyon érzékeny amerikaiak szemében. Egyre több háborúellenes tüntetés kezdődött, melyek sokszor utcai harcokba torkolltak (ezek sokszor halállal végződtek), egyre több fiatal tagadta meg a katonai szolgálatot. Virágmintás ruhákba öltöztek, virágot tűztek a hajukba, békejelet akasztottak a nyakukba, szabadságot és szeretetet hirdettek, a környezetszennyezés ellen harcoltak, a nők, feketék és minden társadalmi csoport egyenjogúságát hangoztatták. Fontos vívmány, hogy azóta az Amerikai Egyesült Államokban törvény tilt mindennemű faji megkülönböztetést. A szabad szerelem hívei voltak (még nem ismerték az AIDS-t), és a lágy drogok legalizálása mellett érveltek. A hippivilágtól elválaszthatatlan jelenség a kábítószer, a „tudattágítás”, a joint körbeadása egyszerre volt tisztelgés az egykori indián ősök előtt és újkori úrvacsoravétel. A drogok megítélése nemcsak rendőrségi ügyek miatt vált abszolút sötétté, hanem számos híresség (Jimi Hendrix, Janis Joplin, Elvis Prestley) korai halála miatt is. Habár ezeknél az eseteknél világosan kimutatható a szintetikus drogok használata, nem pedig a hippik által népszerűsített cannabis származékoké. Szembeszálltak a hatalommal és minden a hatalmat jelképező intézménnyel. Bizonyos értelemben anarchisták voltak: azt vallották, szavazz bárkire, a rendszer szar marad, ha tiltással nevelsz hazugságra nevelsz… Ösztönösen lázadtak a papa háborús emlékei, a papa cége, a papa hite és erkölcse, a papa öltözködése, zenéje ellen. Az igazi harcot azonban a cenzorok, az erkölcscsőszök, a rasszisták ellen, a hosszú hajúakat, a hangos zenészeket, a homoszexuálisokat, a hitetleneket máglyára kívánók ellen vívták. Mindezek nem üres szólamok voltak: komolyan gondolták, hogy ne gettósítsák se a négereket, se az indiánokat, se a többi faji, fizikai, szellemi, vagy vallási alapon kikiáltott deviánsokat. „Mások” voltak és meg akarták értetni a „másságot”. Mindegy volt nekik hogy utcai tüntetéssel, bolond happeninggel, meztelen városfutással, vagy zenével érték el céljukat. Legnagyobb megmozdulásuk a Woodstock néven ismertté vált zenei fesztiválnak induló, örömünnepként végződő esemény volt. Márpedig jelentős célokat értek el. 1961-ben megalapították az Amnesty International nevű ma is működő nemzetközi szervezetet, mely többek között az eltűntekkel, a jogtalanul fogva tartottakkal, a megkínzottakkal, az üldözött „másképp gondolkodókkal” foglalkozott és foglalkozik azóta is. Bár sajnos a vietnámi nem az utolsó az egész világot megrázó regionális konfliktus volt, a megmozdulások mégsem voltak hiábavalóak: annyit elértek, hogy a háborús és emberiség elleni bűnökért bármely ország vezetőit felelősségre lehet vonni egy nemzetközi bíróság előtt és az áldozatok is reménykedhetnek némi jogorvoslatban. A legfőbb eredmény azonban az, hogy a háborúellenességben nagy hangsúlyt kapott az atomellenesség, a vegyi és biológiai fegyverek betiltásának követelése a környezetünk fokozatos szennyeződése iránti aggódáshoz és a különféle „zöld mozgalmak” megszületéséhez. Ezek a követelések először csak a fegyvergyárak, az atomerőművek, valamint a katonai támaszpontok előtti akciókban merültek ki, - egy ilyen Kanadában megrendezett akció során született meg 1969-ben a Greenpeace mozgalom, később Angliában a Friends of The Earth. Ezek a csoportosulások kezdetben társadalmi szervezettekként működtek, később azonban politikai pártokként is, amelyekkel számolnia kell a parlamenti demokráciáknak.